7x64, .30-06, tolózáras, variábel, szürkületi érték, világítópontos, fix szerelék….. Már megint az internetet bújom, és próbálom összeállítani az első fegyverem. Az első golyós puskám. És ez nem az első éjjel. Gyakorlatilag az utóbbi időben ez már általános. A gyerek bedugva az ágyba, feleség tesz-vesz, én pedig kiszáradt szaruhártyával, és egyre ritkábban pislogva böngészek a különböző vadászboltok internetes portáljain. Hogy jutottam idáig?
Ez már nagyon régre nyúlik vissza. Talán iskolás koromban kezdődött, de még csak a könyvek világában. Aztán ugrás az időben. Megismerkedtem feleségemmel, Viktória Diánával. Édesapja vadász, édesanyja vadász, keresztapja vadász, testvére, unokatestvére vadász. Ámultam a trófeákon. De ez megmaradt ennyiben, illetve a vadásztörténetek hallgatásában. Sokáig gondolkodtam, hogy belevágjak-e az Állami Vadászvizsga megszerzésébe. Közel 10 évig…
2010 januárban –ismét- felröppent a hír, hogy szigorítások várhatók a vizsgáztatási rendszerben. Központosítják, és természetesen növekedik a megszerzés anyagi vonzata is. Na, ekkor jött el az idő, hogy vágjunk bele, úgy is beszélgettünk róla már jó sokat. Azonnal indult is egy külön szervezésű tanfolyam, ahol 6-8 leendő vadászbaráttal belevágtunk a tanulmányokba.
Első alkalom
Vadászni nem olyan könnyű, és nem olyan olcsó. Teljes tévhitben voltam azon januári napig, mikor összejött a tanfolyami csapat először. Én arra gondoltam, hogy megcsinálom a vizsgákat, és így majd szabályosan mehetek vadászni. Ez eddig rendben is van. De nekem eszem ágában sem volt fegyvert szerezni. Gondoltam majd kölcsönkérek, a családban úgy is van lehetőség. A lehetőség tényleg megvan, abban az esetben, engedhetnek át számodra fegyvert, ha adott típusra van fegyvertartási engedélyed. Aha. Fegyvertartási engedélyt adott fegyverre adnak ki. Ergo golyós fegyvert kaphatok kölcsön, ha van golyós vadászfegyverem. Mert akkor van csak fegyvertartási engedélyem. Persze ugyanez igaz a sörétes változatra is. Na ekkor álltam fel majdnem, és hagytam ott az egész tanfolyamot. Főleg miután sikerült egy gyors fejszámolást is elvégezni. Szekrény 40ezer, Fegyver 250ezertől (itt csak alsó határ van persze), céltávcső szintén 250ezertől. Keresőtávcső, gumicsizma, ruházat. A tanfolyam díjait, egyéb illetékeket, vizsgadíjakat már meg sem említem, mert aprópénz. Így is üti a milliót.
Aztán csak-csak lenyugtattam magam, ha már elkezdtem, belevágtam, akkor vigyem végig, aztán majd alakul valahogy, de legalább már a vizsgák, a papír meglesz.
A tanfolyam
A tanfolyamat kifejezetten élveztem. Mérnökként olyan dolgokról hallottam, tanultam, amiről korábban soha, legfeljebb részleteivel általános iskolában biológia órán. A csapatunk, az „osztály” is jól összerázódott, megismerkedtünk, megbarátkoztunk. Fegyverismeret, majd felkészülés az Állami Vadászvizsgára.
Hidegzuhanyként ért, hogy 2-3 héten belül vizsga Fegyverismertből. Elmélet, gyakorlat Nyíregyházán a Városi Rendőrkapitányság lőterén, biztonságos fegyverkezelésből. Felkészültünk.
Fegyverismeret vizsga
Így utólag visszagondolva, nem is értem miért voltam annyira berezelve. Egy vicc volt. Az nem vizsgázott le, aki nem akart. Fel is rémlett, mi volt negyedik tétel kérdése: A lőfegyver megszerzésére és tartására ki kaphat engedélyt? Válasz: Aki akar….
És tényleg. Ennyi IQ huszárt már régen láttam egy helyen. Bezsúfolódtunk egy helységbe, ahol kevesebb asztal és szék volt, mint vizsgázó. Ez azért lényeges, mert a vizsga egy írásbeli beugróval kezdődött.
Szóval a mi csapatunk lekuporodott egy fal mellett elhelyezett lócára, és a tankönyveket használva rögtönzött asztalként. Persze amire nem ment a válasz fejből, jött a könyvből, vagy a szomszédtól. Hál istennek nekünk nem sok szükség volt rá, de azért egy ilyen komoly vizsgát, jó lenne komolyabban venni, mivel nem pecabotra megy majd engedély. Fegyverre!
Persze mindenki átment, jöhet a szóbeli, tételhúzás, kidolgozás, végig nem mondás, átment, mehet lőni.
Nahát, a lövészet a következő kabaré. Olyan volt mintha egy tanfolyamon lennék. Persze vigyázni kell egymás testi épségére, és mivel a lőtérre betódult vagy 30 ember, így joggal voltak idegesek a vizsgabiztosok, nehogy rosszul süljön el valami. Szóval azt nem nagyon lehetett kideríteni, hogy valaki biztonsággal tudja-e kezelni a fegyvert. Volt, aki azt sem tudta eldönteni, hogy elsült-e kispuskája vagy sem. Volt, aki lövés helyett kioldotta véletlenül a tárat maroklőfegyveréből. Szuper vagyonőrök lesznek, még jobb vadászok.
A vizsga természetesen mindenkinek sikerült.
Állami Vadászvizsga
Minden túlzás nélkül mondhatom, felkészültünk. Becsülettel végigjártuk a tanfolyamot, átvettük a tételeket, átolvastuk a tankönyvet. Az elméleti résszel nem lehet gond. Nekem, ami a legnagyobb nehézséget okozta, az a vadfelismerés fotóról. A madarak. Récék, különböző ragadozó madarak megkülönböztetése. Debrecenben ritkán látni őket, szóval kénytelen voltam minden nap foglalkozni velük, és nézegetni a fotókat, próbálgatni magam, felismerem-e őket.
Aztán eljött a várva-várt lövészet. Kispuskával céltáblára, sörétessel korongra. Kispuska simán megy, egy helyre lövök, nem lesz vele gond.
Koronglövészet már érdekesebb. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Persze nem árt, ha valaki azért korrigálja a hülyeségeket. Na, itt megtanultuk a biztonságos fegyverkezelést. Én sem állom az ólmot, gondolom más sem, szóval oda kellett figyelni, meg kellett tanulni, berögzíteni a helyes kezelést. 50%-os találati átlagom biztatónak tűnt, de nem garantálta megérzésem szerint a 100%-os sikert a vizsgán. Szóval megint csak mentünk gyakorolni, gyakorolni. 60%-ra sikerült feltornáznom magam, de ennél jobb eredményre nem jutottam. Későbbiekben ez a teljesítmény elegendőnek bizonyult a sikeres vizsgához.
A vizsga maga a megfelelő komolysággal és szigorral kezdődött. Első kör, vadfelismerés. 12 emberke kiesett a harmincvalahányból, néhányan méltatlanul nagy ökörségeket írtak. Megérdemlik. Második kör, teszt. Mindenki sikeresen vette az akadályt. Itt már látszik, hogy akik átjutottak az első szűrőn, azok valóban felkészültek. Szóbeli tételek. Ezt lehetett volna a vizsgabizottság által kicsit komolyabban kezelni. Néha hangosan nevettünk a vizsgázón….. Mindenkinek sikerült. Jöhetett a lövészet, golyós, sörétes, és végeztünk. Dél körül járhatott az idő, mire befejeztük. Levizsgáztunk. És ennyi. Mehetünk haza. Semmi záróbeszéd, összegzés, útravaló. Pedig Állami Vadászvizsgát tettünk. Így eloldalagtunk a vizsgának helyt adó lőtérről, míg bennem egy nagy hiányérzet tátongott, nem így kellett volna lezárni ezt a 4 hónapot. Igen, már áprilisban jártunk. Jövő héten kezdődik az őzbak vadászat szezonja.
